Botrány a lengyeleknél: a hadsereg elhagyott egy rakomány harckocsiaknát, az IKEA-ban kötött ki
A fegyvereket egy dolgozó vette észre a gyár raktárában.
Szlovákia gazdaságának növekedése évek óta lassult, és ezen még a legutóbbi választásokon a kormányzást megszerző sokszínű koalíció sem tudott változtatni. Sőt, a jelenlegi koalíció kormányzása alatt az Európai Unió 27 tagországának rangsorában az életszínvonal a harmadik legrosszabb helyre esett vissza. Ez az Európai Statisztikai Hivatal 2021-es eredménye a vásárlói paritás alapján számolt GDP-ről, ebben 2020-ban Szlovákia még csak hátulról az ötödik helyen állt.
Szlovákia gyenge eredményén nem kell meglepődnünk. A legutóbbi jelentős reform óta eltelt majdnem 15 év. Az új kormánytól mindenki változásokat, reformokat várt, helyette csak a koalíción belüli acsarkodást kaptak. Adó- és járulékreformot ígértek, Eduard Heger első pénzügyminiszter az adómixen belül emelte volna erőteljesen a vagyonadót, Igor Matovič jelenlegi pénzügyminiszter a családi pótlék növelését építette volna be a reformba. Mindkettőjük kísérlete elbukott.
Politikai csőd ez a kormány számára, de legalább megőrizték a koalíción belüli pozíciókat.
Következmény, hogy nem sikerült csökkenteni az adó- és járulékterheket, amelyek a régióban a legmagasabbak. Talán csak annyit lehet a kormány javára írni, hogy eddig az adókat nem emelték, bár az ukrán válság okozta megnövekedett költségek miatt, Matovič már belengette ennek lehetőségét.
A reformok hiányát okolják a szlovákok amiatt, hogy lassú a gazdasági növekedés és megállt az életszínvonal gyors emelkedése. Sőt 2015 óta a gazdag nyugati tagországok és Szlovákia gazdaságai közötti különbség újra növekedni kezdett. Az már csak a szlovákok önérzetén vet mély sebeket, hogy a múltban tőlük szegényebbnek minősített államok gyorsabb növekedést tudtak elérni.
Hol van az, mikor tíz évvel ezelőtt még a 18. helyen álltak ebben a fejlettségi rangsorban. Ma már csak a görögöket és a bolgárokat előzik.
Azokat a görögöket, akik 2008 óta folyamatos válságban vannak, akiknek a legmagasabb az államadósságuk, illetve a bolgárokat, akik az EU legszegényebb tagországa. Eközben a szlovák gazdaságnak nem rosszak a mutatói, iparilag fejlettnek minősíthető, viszonylag alacsony az adósságszintje, folyamatosan teljesíti a maastrichti kritériumokat. A vásárlói paritáson mért GDP mutatójában nagy szerepet játszik, hogy a magas adó és járulékköltségek miatt alacsony a nettó bér, és emellett viszonylag magasak a fogyasztói árak.
A magas adóék nem csak annyit jelent, hogy viszonylag alacsony a nettó bér, hanem régiós összehasonlításban a munkáltatónak is drága a szlovákiai munkaerő. Ezért is érkezik egyre kevesebb külföldi befektető az országba.
Két ével ezelőtt mérték fel, hogy egy átlagos munkaóráért Szlovákiában 13,40 eurót kellett kifizetnie a munkaadónak. Ugyanezért Csehországban 14,10 eurót, Lengyelországban 11 eurót, Magyarországon pedig 9,90 eurót.
A magas adóék miatt viszont a magas szuperbruttó bér nem jelent egyben magas tiszta keresetet. Egy átlagos cseh 2020-ban 35 662 cseh koronát (1 348 eurót), a lengyel 5 411 zlotyt (1 218 eurót) a magyar 416 207 forintot (1 185 eurót) és a szlovák 1 133 eurót keresett.
És a baj nem jár egyedül, a viszonylag alacsony tiszta keresetek mellé Szlovákiában régiós összehasonlításban is magas árszínvonal társul. Régiónkban 2020-ban megelőzött mindenkit Ausztria az európai átlagos árszínvonal 112,2 százalékával, majd jött Szlovákia 89,9 százalékkal, Szlovénia (87,7%), Csehország (76,9%) és Horvátország (70,8%) is. Magyarországnál (66,3%) alacsonyabb árszínvonalat csak Lengyelországban élvezhetnek, ahol az európai átlag 59,8 százalékára mérték az árszínvonalat, illetve Romániában (55,5%). Sőt, a szlovákok azt is nehezményezik, hogy a szlovák árszínvonal megelőzi a portugált is. Az árszínvonalat nagyban meghatározza a piac mérete, így a kicsi, ötmilliós belső piacon az importálóknak jóval magasabb haszonréssel kell dolgozniuk.
A szlovák szaksajtó a kitörési pontot a kutatásfejlesztési tevékenység bővítésében látja. Itt jobban fizető munkahelyek keletkezhetnének, amik a későbbiekben magukkal húznák a többi bért is. Ahogy megállapítják, ezen a területen is elment Szlovákia számára a vonat. Mutatják is a régiós összehasonlítást: míg 2012 és 2020 között a kutatók száma Magyarországon 97 százalékkal, Lengyelországban 93 százalékkal, a Cseh Köztársaságban 51 százalékkal, addig Szlovákiában csupán 14 százalékkal nőtt. Számokban kifejezve, az időszak alatt a szlovák tudósok száma 15 183-ról csak 17 276-ra nőtt. Ez túlságosan kevés ahhoz, hogy erőteljes gazdasági növekedést indítson el.
A vásárlóerő-paritás a különböző árszintek mutatója, hogy össze lehessen hasonlítani az Európai Unió különböző országaiban élő emberek életszínvonalát. A statisztikusok e mutató segítségével próbálnak választ találni arra a kérdésre, hogy az emberek hol engedhetik meg maguknak a legtöbb árut és szolgáltatást a bérükért. Bonyolult számítás után, egy adott ország eredményét az egész Európai Unió átlagához hasonlítják.
A közgazdászok között vita folyik a számítás pontosságáról. Most, hogy a szlovák gazdaság leszakadóban van, a szlovák szakértők különösen az európai módszertannal nem értenek egyet. Szerintük a szlovák lakosság életszínvonala nem a harmadik legalacsonyabb az Európai Unióban. A hosszú távú fejlődést vizsgálva azonban kiderül egy kellemetlen tény. A gazdag nyugati országok életszínvonalához felzárkózik Lengyelország és Magyarország, Szlovákia viszont lemarad. Ennek okaként a lassú bérnövekedést és a gyors áremelkedés kellemetlen kombinációját jelölik meg.
Megjegyzés:
Érdekes módon a Szlovákiában bevezetett euró kérdése nem merül fel a leszakadás okainak keresése során. Kétségtelen, hogy a 2008-as válság után az euró védőernyője egyfajta stabilitást adott Szlovákia számára. A folyamatok viszont felvetik azt a lehetőséget, hogy a közös valuta használatával, vajon nem történik-e hasonló jövedelemkiáramlás, mint amit már kimutattak a fejletlenebb déli országok és a fejlett Németország vagy Hollandia között.